1.rész~Féltékenységek háza, Titokok háza

Akkor itt lenne az első rész.:) Jó szórakozást, és véleményeket írjatok..:)

Kiszaladtam a konyhából, és leültem a lépcső mellé. A térdemet felhúztam, összekulcsoltam a kezemet, hogy megfogjam, és ráhajtottam a fejem. Bevallom sírtam. Nem jött oda hozzám senki, hogy jól vagy-e balfasz?!  Összeszedtem minden erőm, és felálltam. Elvettem a bőröndjeimet, felmentem a lépcsőn, bekopogtattam a portás ajtaján, és elkértem a szobámnak a kulcsát, és a számát. Mit sem törődve a többiekkel, nehezen felcipeltem a cuccaimat. Belépve a szobába, láttam, hogy nem csak én leszek itt egyedül. Az ágyak felett nevek voltak. Az egyik Nina volt, a másik pedig Amber. Gazdag lányra utaló holmiai voltak. Leraktam az üres ágyra a bőröndöket. Elkezdtem kipakolni. Kivettem belőle Nyuszimuszit. Hat évesen kaptam, még a nagynénémtől, aki egy hétre rá autóbalesetben meghalt. Azóta őrzöm, és mindenhova magammal viszem ezt a kis nyulat.

Végeztem mindennel, beraktam a bőröndömet a szekrényembe, és lefeküdtem. Ahogy behunytam a szemem, egyből kopogtattak az ajtón. Hogy nem lehet egy kis nyugtom. Feltápászkodtam az ágyból, mentem az ajtóhoz, de belevertem a kislábujjamat Amber ágyának a sarkába. A ku… Bicegve, de végül elértem a célom. Megfogtam a kilincset, és elfordítottam. Jerom állt az ajtóban egy doboz bonbonnal. Elmosolyodtam, és beengedtem.

-          Köszönöm – vettem el a csokit.

-          Ez csak egy „Üdv itt!” ajándék – mosolygott kacéran.

-          Kérsz?

Felbontottam, és megkínáltam vele. Szívecske alakú bonbonmeggyek voltak benne. Bevettem a számba egy darabot, de nagy szerencsémre a fehér pólóm már nem csak narancsleves, de konyakos is volt. Elnézést kértem tőle, kivettem a ruháim közül egy felsőt, és kimentem a fürdőbe. Útközben találkoztam Patricia-val. Gúnyos mosolyt eresztett felém, én pedig kinyújtottam a nyelvem. Erre felhúzta a szemöldökét, én meg besétáltam diadalmasan a fürdőbe.

Levettem a felsőm, és megmostam az arcom. A hajam ragadt, attól a vacaktól, amit rám borított. Végiggondoltam, hogyha nem mosom meg a hajam, holnapra olyan lesz, mint aki konnektorba nyúlt vizes kézzel, és zselézve is lenne. Döntöttem. Visszamegyek az törölközőért, és lezuhanyozom. Jerom megérti.

Visszasiettem a szobámba. Mikor beléptem, ott feküdt az ágyamon. Végignézett rajtam. Elfelejtettem, hogy melltartóban vagyok. Így mentem végig a folyosón?  Vigyorgott, én meg vörösebb lettem, mint a rák. Hülye vagyok. Odafutottam az ágyamhoz. Mintha sejtette volna, hogy visszajövök, átnyújtotta nekem a törölközőt. Eltakartam a melleimet, és kiszaladtam a szobámból. Hozzádőltem az ajtóhoz, és kifújtam magam. Ám ki más jött volna arra, mint Patricia. Elővette a telefonját, és készített vele egy fényképet.

-          Akkor ezt most mindenkinek elküldjük – nevetett fel gonoszan.

-          Miért csinálod ezt velem? – már szinte ordítottam.

-          Tudod te azt jól kislány.

Azzal hallottam a küldésnek a hangját, és a bent lévő fiú telefonját is. Észrevettem, hogy dübörög a talaj alatt, és nyílik az ajtó. Mivel neki voltam támaszkodva, így beleestem az ölébe. Felállított, és a hátához tolt.

-          Ezek mire jók Patricia? – kérdezte dühösen.

-          Csak nem oda vagy ezért a kis ribancért? Rád sem ismerek Jerom!

-          Képzeld, igen odavagyok… és már kezd elegem lenni abból, hogy minden újjal ezt csinálod.

Ahogy ezt kimondta, megfogta a kezem, és odavezettet a fürdőhöz. Adott a puszit a homlokomra, és elment.

A telefonom a zsebemben volt, és meghallottam, hogy üzenetem jött. Kivettem onnan. Eddie volt az. „Hol vagy Is? Mindenhol kerestünk. Aggódunk érted, kérlek, adj magadról jelet. Megkaptunk Patricia SMS-ét, remélem nem kerültél vele nagyon összetűzésbe. Szeretlek.” Nem törődve vele, leraktam a mosdókagylóra, és levettem a ruháim. Megengedtem a vizet, beszálltam a zuhanyzóba, és ráengedtem a hajamra a meleg vizet. Jó érzés volt, újra a bőrömet tisztának érezni. Elvettem a samponom, ráraktam a hajam, és elkezdtem dörzsölni, hogy kijöjjön a narancs belőle. Mikor végeztem pára volt a fürdőben. Lehajoltam, és rátekertem a hajamra a törölközőt. Ahogy felnézet észrevettem egy sötét alakot a tükörben. Becsuktam a szemem, újra kinyitottam, de már nem volt ott. Megijedtem, gyorsan összeszedtem a cuccom, magamra tekertem a törölközőt, és kifutottam.

Nem néztem előre, így belebotlottam Eddie-be.

-          Merre voltál te lány? – kérdezte idegesen. Látszott rajta az öröm, hogy megtalált.

-          Elsőnek feljöttem a szobámba, utána Jerommal voltam, utána pedig eljöttem zuhanyozni. Röviden ennyi.

-          Úgy aggódtunk érted. Azt hittük, hogy elmentél.

-          Ismerhetnél már annyira, hogy nem adom fel ilyen könnyen – mosolyogtam, - de engedj, mert itt állok előtted egy száll törölközőben, és kezd a levegő egyre forróbb lenni itt. Utána pedig beszédem van mind a kettőtökkel.

Így elmentem be a szobámba, otthagyva a folyosón. Tényleg kezdtem érezni a szikrát. Belépve a szobába Amber fogadott. Szőke hosszú haja tökéletes volt fésülve, fehér bőre hibátlan volt. Leraktam a holmim az ágyamra, és csak ekkor figyelt fel rám.

-          Szia, te vagy az új lány? – mosolygott fehér fogait villantva.

-          Szia, igen. A nevem Isabell, de csak Is – mosolyogtam vissza.

-          Szerintem öltözz fel, mielőtt Patricia megint meglát.

-          Szóval te is tudod?

-          Az egész osztály.

Ilyenkor esküdtem meg magamnak, hogy kinyírom a csajt. Levettem magamról mindent. Egy melltartóban, és egy bugyiban álltam a szekrényem előtt. Néztem, egyszer csak megláttam egy rövidnadrágot, és egy toppot. A felső zöld volt, a kedvenc színem, és volt rajta egy cica. A nadrág pedig egy farmer, pántokkal az oldalán. Felkaptam magamra, megszárítottam a hajam. Épp ebben a pillanatban jött be Nina. Leállítottam a szárítót, odasétáltam hozzá, megfogtam a könyökét, és kivezettem az ajtón. Eddie még mindig ott volt a folyosón. Mind a kettőjüket betereltem egy kis helyiségbe.

-          Nem fogjátok elhinni mit, vagyis kit láttam a fürdőben – itt tartottam egy kis hatásszünetet, - egy szellemet.

-          Szellemet, ne hülyéskedj – mondták egyszerre.

-          Nem… komolyan mondom. Fekete volt az egész alak, és egy koronaszerű volt a fején.

-          Csak nem…? – kezdett bele a kérdésbe Eddie.

-          Az lehetetlen – folytatta Nina.

-          Mi van? – néztem rájuk értetlenkedve.

Felálltak, bocsánatot kértek, és elmentek. Otthagytak egyedül, én pedig néztem utánuk, hogy most mi történt. Úgy határoztam, hogy követem őket.

Lassan haladtam utánuk, viszont megtartottam a tisztes távolságot. Láttam, hogy a legjobb haverom SMS-t küld valakinek. Erre megjelent, Patricia, Amber, egy másik srác és Fabian. Elmentek a konyhába. Odamentem a falhoz, és hallgatóztam.

-          San Kara visszajött – kezdett hozzá Eddie.

-          De hisz ez lehetetlen – tette hozzá Fabian.

-          Tudjuk – mondták egyszerre Nináék, - de Is látta – fejezte be az unokatestvérem.

Mindenki elhallgatott, és várták mit lépnek. Feszültek voltak mindannyian, és érezni lehetett az aggodalmat a levegőben.

-          Összehívok egy Sibuna gyűlést a pincében – mondta Eddie.

Nem vártam tovább, és kiléptem a fal mögül.

-          Mi az a Sibuna?  

Prológus

Sziasztok! Na akkor itt lenne a prológus. Egy kicsit lapos lett, de nem baj majd be fog indulni a történet. Remélem sokan fogjátok olvasni, és felkeltem majd az érdeklődéseteket.

És itt a másik blogom, amiben még a mai nap felkerül a 9. rész. http://midnight-death.blogspot.hu/

Jó olvasást.

A nevem Isabell Ross, és most költöztem be az Anubisz házba az unokatestvéremmel, Ninával. Amerikában élek a szüleimmel, és egyetlen kishúgommal, Brittanival. Most kezdem az évem itt, szóval félek egy kicsit. Nina mesélt nekem valami Patricia-ról, aki eleinte nem nagyon szerette. Igazából tőle tartok a legjobban. Na de elég a rizsából.

Mikor megérkeztünk a repülőtérre egy taxi várt minket. Mind a hárman nagyon izgatottak voltunk, de főleg Nina, mivel ő kihagyott egy évet. Mindig azt mondta, hogy kellett neki egy kis változás, de nem hiszem. Ja és még a harmadik emberről nem is beszéltem. Ő Eddie, legjobb haverok lettünk amióta Nina ismeri. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Beszálltunk a taxiba, és elindultunk a ház felé. Izgatott voltam milyen, hisz Nina és Eddie egész útón erről beszéltek nekem.

Ahogy haladtunk az úton, a fák szinte rohantak mellettünk. A nap is kezdett lemenni, és az ég alja rózsaszín volt. Annyira gyönyörű. Ránéztem Eddie-re, és mosolyogtam. Hirtelen felém fordította a fejét, és visszamosolygott, de közben megijedtem.

Odaértünk. Kirohantak a taxiból, a csomagjaikat rám hagyva. Eddie megcélozta a konyhát, és a többieket, Nina pedig elment Fabina-hez. Kiszálltam a taxiból, és bezártam az ajtót. A ház hatalmas volt, és öreg. Látszik, hogy még körülbelül száz éve a Frobiser-Smith-ok építették. De ez már csak történelem lecke. A szállító autónk elhajtott, engem otthagyva egyedül. Megpróbáltam felvenni Eddie utazóját is, de valaki hátulról meglökött és a földre estem. Király már majdnem megvolt. Odajött, hogy segítsen felállítani. Szőke hosszabb haja volt, és kék szeme. A stílusa tipikus angliai nemesi család sarjára utal.

-          Ne haragudj – segített föl, - Jerom vagyok.

-          Semmi baj – mosolyogtam, - az én nevem Isabell Ross Amerikából. De csak szólíts Isnek.

-          Még egy amerikai – vigyorgott, - Jó sok csomaggal jöttél. Segítsek bevinni?

-          Nem csak az enyémek, de persze azt megköszönném, és majd megölök azokat, akik rám sózták a cuccaikat.

-          Kik? Várj, kitalálom. Eddie?

-          Igen… szereti ezt csinálni velem, meg persze Nina.

-          Visszajött? – nézett megdöbbenve.

Segített bevinni a bőröndöket. Leraktuk az ajtóba, Jerom pedig elment üdvözölni Ninát. Biztos mindenkinek hiányzott. Egy öregebb ember jött le a lépcsőn. Hosszú kabát volt rajta, és eléggé félelmetesen nézett ki. Rám nézett, és nagyot sóhajtott. Gondolom, nem szereti az új diákokat. A csomagjaimat az ajtóban hagyva elmentem a konyhába, az étel illatát követve.

Belépve egy nagy ebédlő fogadott, kanapékkal, és egy hosszú étkezőasztallal. Mindenki az asztal körül ült, és beszélgettek. Nem foglalkoztak velem, így köszöntem. Ahogy elhagyta a „sziasztok” a szám mindenki rám nézett. Nina bűnbánó szemeket meresztett rám, hogy ne haragudjak. Eddie felállt az asztaltól, és odajött mellém. Megfogta a derekam, egy kis csendet kért.

-          Emberek ő itt Isabell Ross AMERIKÁBÓL – kihangsúlyozva az amerika szót bemutatott, - igen ez neked Patricia.

-          Hahaha – forgatta a szemét Patricia. Sötétvörös haja, és barna szemei súgalták, hogy „hagyd békén a pasim”.

Mindenki köszöntött, és Eddie odavitt az asztalhoz. Leült a székre, nekem nem volt helyem, így álltam. Megfogta a derekam, így leültem az ölébe. Felállt a kis vöröske, és odajött hozzám. Mindenki mondta, hogy „ne Patricia!”. Azon kaptam magam, hogy egy kancsó narancslevet öntött rám. Felálltam Eddie öléből, és kirohantam az ajtón.

Sziasztok! Holnap fog felkerül a prológus!