Sziasztok! Na akkor itt lenne a prológus. Egy kicsit lapos lett, de nem baj majd be fog indulni a történet. Remélem sokan fogjátok olvasni, és felkeltem majd az érdeklődéseteket.
És itt a másik blogom, amiben még a mai nap felkerül a 9. rész. http://midnight-death.blogspot.hu/
Jó olvasást.
A
nevem Isabell Ross, és most költöztem be az Anubisz házba az unokatestvéremmel,
Ninával. Amerikában élek a szüleimmel, és egyetlen kishúgommal, Brittanival.
Most kezdem az évem itt, szóval félek egy kicsit. Nina mesélt nekem valami
Patricia-ról, aki eleinte nem nagyon szerette. Igazából tőle tartok a
legjobban. Na de elég a rizsából.
Mikor megérkeztünk a repülőtérre egy
taxi várt minket. Mind a hárman nagyon izgatottak voltunk, de főleg Nina, mivel
ő kihagyott egy évet. Mindig azt mondta, hogy kellett neki egy kis változás, de
nem hiszem. Ja és még a harmadik emberről nem is beszéltem. Ő Eddie, legjobb
haverok lettünk amióta Nina ismeri. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Beszálltunk
a taxiba, és elindultunk a ház felé. Izgatott voltam milyen, hisz Nina és Eddie
egész útón erről beszéltek nekem.
Ahogy haladtunk az úton, a fák szinte
rohantak mellettünk. A nap is kezdett lemenni, és az ég alja rózsaszín volt. Annyira gyönyörű. Ránéztem Eddie-re, és
mosolyogtam. Hirtelen felém fordította a fejét, és visszamosolygott, de közben
megijedtem.
Odaértünk. Kirohantak a taxiból, a
csomagjaikat rám hagyva. Eddie megcélozta a konyhát, és a többieket, Nina pedig
elment Fabina-hez. Kiszálltam a taxiból, és bezártam az ajtót. A ház hatalmas
volt, és öreg. Látszik, hogy még körülbelül száz éve a Frobiser-Smith-ok
építették. De ez már csak történelem lecke. A szállító autónk elhajtott, engem
otthagyva egyedül. Megpróbáltam felvenni Eddie utazóját is, de valaki hátulról
meglökött és a földre estem. Király már
majdnem megvolt. Odajött, hogy segítsen felállítani. Szőke hosszabb haja
volt, és kék szeme. A stílusa tipikus angliai nemesi család sarjára utal.
-
Ne haragudj – segített föl, - Jerom
vagyok.
-
Semmi baj – mosolyogtam, - az én nevem
Isabell Ross Amerikából. De csak szólíts Isnek.
-
Még egy amerikai – vigyorgott, - Jó sok
csomaggal jöttél. Segítsek bevinni?
-
Nem csak az enyémek, de persze azt
megköszönném, és majd megölök azokat, akik rám sózták a cuccaikat.
-
Kik? Várj, kitalálom. Eddie?
-
Igen… szereti ezt csinálni velem, meg
persze Nina.
-
Visszajött? – nézett megdöbbenve.
Segített
bevinni a bőröndöket. Leraktuk az ajtóba, Jerom pedig elment üdvözölni Ninát. Biztos mindenkinek hiányzott. Egy
öregebb ember jött le a lépcsőn. Hosszú kabát volt rajta, és eléggé
félelmetesen nézett ki. Rám nézett, és nagyot sóhajtott. Gondolom, nem szereti az új diákokat. A csomagjaimat az ajtóban
hagyva elmentem a konyhába, az étel illatát követve.
Belépve egy nagy ebédlő fogadott,
kanapékkal, és egy hosszú étkezőasztallal. Mindenki az asztal körül ült, és
beszélgettek. Nem foglalkoztak velem, így köszöntem. Ahogy elhagyta a
„sziasztok” a szám mindenki rám nézett. Nina bűnbánó szemeket meresztett rám,
hogy ne haragudjak. Eddie felállt az asztaltól, és odajött mellém. Megfogta a
derekam, egy kis csendet kért.
-
Emberek ő itt Isabell Ross AMERIKÁBÓL –
kihangsúlyozva az amerika szót bemutatott, - igen ez neked Patricia.
-
Hahaha – forgatta a szemét Patricia.
Sötétvörös haja, és barna szemei súgalták, hogy „hagyd békén a pasim”.
Mindenki
köszöntött, és Eddie odavitt az asztalhoz. Leült a székre, nekem nem volt
helyem, így álltam. Megfogta a derekam, így leültem az ölébe. Felállt a kis
vöröske, és odajött hozzám. Mindenki mondta, hogy „ne Patricia!”. Azon kaptam
magam, hogy egy kancsó narancslevet öntött rám. Felálltam Eddie öléből, és
kirohantam az ajtón.
